Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom

Tokaj, a világörökség gyöngyszeme

Tokaj, a világörökség gyöngyszeme

A tokaji borok eredetét a mai napig nem tudjuk biztosan időhöz, vagy személyekhez kötni. Amire bizonyíték van, az az, hogy a magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték Európa-szerte. Az aszú szőlő kifejezést már az 1590-es években használták Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szótárában, így akkorra már biztosan teret hódítottak a tokaji borok.

 

És hogy mi a titok? Mitől ilyen különlegesek? A válasz nem is olyan egyszerű. Kedvenc borunk titka nem egy sajátos összetevő, nem egy külön éghajlati, fekvési vagy talajadottsági tényező, hanem a természeti adottságok és az elkészítési mód együttese. A hosszú, párás, napos ősz kedvez az érett szőlőszemek aszúsodásának, emellett azonban az érlelés és a tárolás is befolyásolja a végeredményt. A tokaji hegyen kialakított pincék megfelelő hőmérsékletet biztosítanak a borok tárolásához, évente 1-2 °C-os hőingadozás jellemzi őket. A páratartalomért a Cladosporium cellare nevű pincepenész a felelős, ami a falakat, és az üvegeket egyaránt ellepi. A szőlők héját pedig a Botrytis cinerea nevű gomba vékonyítja el, és segíti a sav és a cukor tökéletes harmóniájának létrejöttét. Változó, hogy mennyi ideig állnak a polcokon így, akár évek is eltelhetnek, ennek köszönhetően pedig a különböző évjáratok eltéréseit is megvizsgálhatjuk egy-egy pohár bor megízlelésekor. 

A tokaji borok ennek köszönhetően utánozhatatlan ízélményt biztosítanak. Híre sokakhoz eljutott már, és sokan mondtak róla dicsérő szavakat, sőt vannak olyanok is, akik egyenesen versbe foglalták különlegességét. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen minden fajtának megvan a maga varázsa, egyedi aromája, így könnyen beférkőzik az emberek szívébe.

Nézzünk is néhány idézetet, mely a tokaji borhoz kapcsolódik:

 

"Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög Istenek tanyáját az Olümposzon."

Anatole France

 

"E hegyeken laknak az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat a palackokba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem a siralom völgye..."

Petőfi Sándor: Úti levelek, XI. levél (részlet)

 

"Ivása elűzi az álomkórságot, meggyógyítja a forró negyednapos lázt, csillapítja a több órai főfájást, s az embert helyreállítja, ki már a haldoklóhoz hasonlított..."

Szirmay Antal

 

"Ha tokajit iszunk, éreznünk kell, hogy van Gondviselés felettünk, mert annyi gyönyört, mint ez a bor, csak egy végtelen jóságos Isten nyújthat."

Voltaire

 

„Summum pontificem talia vina decent!” – „Csak ilyen bor illik a pápai asztalra!”

IV.Pius pápa

 

"C'est le roides vins et le vin des rois" - "A királyok bora és a borok királya"

XIV.Lajosnak

 

„Hajh! régen, amikor Tokajnak

Nektárt adott a vesszeje,

Hányszor borult égi mámorba

Az ember gondterhelt feje.

A durranó, hangos mozsártól

Visszhangzottak a völgy- s hegyek,

Jó bort ivott a magyar ember,

Nem holmi vinkót, rossz levet.”                

                            

"Éljenek, kik híresítik

A Tokaj gyönyörnevét,

Éljen, aki ott kapálta

E pohár dicső tövét!

Most mi vígan hörpögetjük,

Kéjre, lángra ébredünk,

S minden bút e tágas öblű

Billikomba temetünk.”                  

 

„Nem folyt-e vér az ős

Tokaj körűl,

Hogy e bor végkép meg nem feketül?

Vagy tán arany jövendőt vár hazánk,

Azért mosolyg Tokajnak nedve ránk?

Arany borod, tűzlelkűk fiaid:

Hárítsd el éjszak rémes árnyait."   

                     

   

„Istenien aranylik a

Szamorodni

Ne igyék az, aki el mer

Szomorodni

Búra terem éppen elég

Borogatás

Szentiváni éjben elég

A farakás”   

  

Ady Endre:

Szüret (részlet)

Bajza József:

Borének (részlet)

Vörösmarty Mihály:

JÓ BOR (részlet)

Tari István:

Kelyhem lelke (részlet)

                                                                                                                               

Önnek melyik tetszik a legjobban?

Keresés