Tokaj hegyalja

Tokaj és térsége a történelem előtti időktől fogva lakott terület volt, ahol a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező szőlőműveseket telepítettek a királyság területére, ami akkor még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül.

 

 

 

 

A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Erről több községnév is tanúskodik pl.: Olaszliszka, Bodrogolaszi. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a Furmint, Bakator, Gohér szőlőfajta is. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tokaji borról egészen az 1400-as évekig nem találtak különösebben kiemelkedő említést. Legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsának Sátoraljaújhelyben. A szőlő az Orémusz dűlőből származott. Ez az esemény újabb kutatások szerint 10-20 évvel korábban történt, de fontosabb, hogy valószínűleg sokkal hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Ezt támasztja alá, hogy már az 1590-es években használták az ‘aszú szőlő’ kifejezést (Szikszai Fabricius Balázs latin – magyar szótárában), és készítettek egy bizonyos ‘főbort’, amit talán az aszúborral is lehet azonosítani.

 

 

Kedves hagyomány Hegyalján, hogy amikor gyermek születik, abból az évjáratból az örömszülők egy Tokajit vásárolnak, és ezt csak az esküvőjén bontják fel. Tokajit ajándékozni egyébként már a Rákócziak idején is nagy és nemes gesztusnak számított, hiszen a mondás örök: Ajándékozni annyi, mint egy eseményt emlékezetessé tenni.

Az ajándékozásról szóló legszebb mondat XIV. Benedict pápától származik, aki Tokaj-hegyalját, az adományozó Mária Teréziát és az ajándék fennköltségét így dicsőítette: ‘Áldott legyen a föld, mely termette, a hölgy, aki küldötte, és áldott legyek én, hogy megkóstolhattam.’