Fröccs etikett
A fröccs talán az egyik legmegosztóbb ital a magyar palettán. Van aki imádja, van aki csak a silányabb minőségű borokat issza fröccsként, és van aki egyenesen szentségtörésnek, barbárságnak gondolja a fröccsfogyasztást.
De mégis mi lehet ennek a megosztottságnak az oka? És vajon mikor szabad, vagy éppen illetlen fröccsöt fogyasztani?
Legújabb blogunkban ennek járunk utána!
A magyarok fröccsöt már igen régóta fogyasztanak, egyesek szerint a fröccs szavunk Vörösmarty Mihály nevéhez fűződik. Tőle származik az idézet is „Fölfelé megy borban a gyöngy; jól teszi”.
Azt már korábban érintettük, hogy a fröccsfogyasztáshoz mindenki máshogy áll, vannak akik imádják, és vannak, akik szinte megvetik. Valahol ez is érthető, hiszen a bor előállítása az összes élelmiszeripari terméktől különbözve rendkívül rétegzett, összetett és munkaigényes. Aminek pedig ennyire nemes az előállítása, azt illendő megbecsülni, és megadni neki a megérdemelt figyelmet.
Azért valljuk be, nagyon sok olyan lágy, illatos, egyszerűbb, sápadtabb és csöndesebb fehérborok és rozék, aminek kifejezetten jót tesz egy kis szóda adta pezsgés.
De akkor mégis hol az igazság?
Sok édes, testes bornak kifejezetten rosszat tesz a hígítás, képzeljünk csak el egy ízletes tokaji aszút fröccsként – már a gondolat is szörnyű borzongással fut végig a hátunkon. A rossz borok fröccsként fogyasztása sem jó megoldás, a rossz borok a szódával sem válnak ízletesebbé, jobb, ha azok fogyasztását el is felejtjük. A megoldás ismét valahol a két véglet között van. Ha fröccsöt készítenénk, a Tokaji aszúk helyett inkább egy ízletes száraz vagy félszáraz fehérbort válasszunk, például Hárslevelűt.
Az illemet illetően, Fröccsöt fogyasztani akkor illik, ha a bornak nincs önmagában valamilyen szerepe, felejtsük el a fröccsivást bármilyen borfesztiválon, borkóstolón, a borász munkájának kóstolása során – főleg akkor, ha a borász maga kínálja borát (természetesen kivételt képeznek ez alól a fröccsfesztiválok, és a kimondottan erre a célra készült borok). Szintén ne kérjünk borunkba szódát egy borvacsorán – ezeken az alkalmakon ugyanis minden bornak funkciója van az adott ételhez, az ízharmónia csak a tiszta, hígítatlan borral lesz élvezhető. Ugyanez vonatkozik a mélyebb gasztronómiai élményt kínáló éttermekre is.
Ha viszont egy kevésbé nívós étteremben, csárdában járunk, bátran kérjünk ízletes rozé vagy fehérbor fröccsöt, biztosan tökéletes kiegészítője lesz az ott elfogyasztott ételünknek. Ugyanez a helyzet a fesztiválokon illetve a teraszokon ülve is, bátran fogyasszuk ízletes, gyöngyöző fröccseinket.
